A syrah az univerzális csábító – milliószám rontja meg, majd teszi szeszrabszolgájává a gyökértelen globális fogyasztót. Talán éppen ezért gyűlölik annyira a lélekmentésre szakosodott borjezsuiták és a neofita sznobok (védtelen garatunkat főként az újvilági shiraztól óvnák). A gyűlöletbeszéd sajátos megnyilvánulásaként olykor egyenesen az új merlotként emlegetik. Lelkük rajta. Sokan vagyunk, akik ennyitől nem rezelünk be.

Syrah-t a magyarnak!

A syrah sötét, mint az éjszaka, sűrű, mint a tinta, tanninos, mint állat. És a fekete bors, a szeder vagy a damaszkuszi szilva felismeréséhez és élvezetéhez igazán nem kell Master of Wine diploma. Amilyen mákunk van, a syrah a jelek szerint imádja a Kárpát-terroirt. Annak idején id. Franz Weninger, a magyar borászat és borkultúra újkori klasszikusa tudományosan mintát vett a soproni sztárdűlőkből, és amikor a laboreredményeket valamint az elmúlt száz év időjárási adatait betáplálták a komputerbe, az azt köpte ki, hogy syrah. És ezt sokan országos igazságnak fogadták el. Most már talán nincs is említésre méltó vörösboros vidékünk, ahol ne ütötte volna fel fejét a syrah-láz. Sorra fordulnak termőre az úttörő ültetvények, és Tiffán Ede bácsi kivételével mindenki örül a szűztermésnek. Sopronban a Weningerek és a Pfneiszlök, Egerben a néhai Gál Tibor és a Gróf Buttler birtok, Szekszárdon Heimann, Villányban a Vylyan, Gere A., Polgár és nem utolsósorban Boxi, Badacsonyban pedig a kisgazdák új Dózsa Györgye, Szeremley Huba. Én személy szerint imádom a pannon syrah-t, és a jelenlegi mezőny sárgatrikósa, a Bock Syrah 2003 szerintem világszínvonalat képvisel.

A syrah/shiraz dichotómia

Aki már hallott a syrah-ról, az garantáltan hallott a shirazról is. Az ausztrálok (a chardonnay mellett) ezzel fogták meg az isten lábát, és azóta is satuként szorítják. Valószínűleg sokszor annyi shiraz fogy, mint syrah, és a syrah szerencséjének kovácsa a shiraz, mégis (vagy éppen ezért?) egyre hangosabb az a vélemény, hogy az ausztrálok az eredeti grunge metalt szintipopra hangszerelték át. Az originál syrah (minő meglepetés!) csak az egyedülálló francia terroirban tudja dinamikus és zúzós énjét érvényre juttatni, és nem is hasonlít az odalent honos aboriginál változatra. Az igazság – milyen szép is volna! – valahol a kettő között van; konkrétan mi vagyunk az arany középút (esetleg még a toszkánok és a kalifornyákok). Tapasztalataim szerint a pannon syrah erősen hajaz a toszkánra, ahol szintén vetettek bele reményt. Ők kisebb részben palackozzák tisztán, nagyobb részben a szupertoszkánokat fűszerezik és színezik vele. Tullio Scrivani barátom, a Brunello prof. hasonlata szerint a brunello pl. annyira delicato, hogy 10% syrah simán elnyomja. A syrah valóban egy vadállat, ami akár a két-háromszoros túlerővel is megküzd bármely küvében. Bár a tömény pannon syrah-ról nem szívesen mondanék le, azért valószínűleg nálunk is mint a szupermagyarok adalékanyaga fogja megtalálni az igazi helyét.

Egy kis történeti áttekintés + fajtajelleg

A syrah alapvetően napimádó (a legendák szerint perzsa származású), bőven terem és szívós, a vaddisznónál kisebb kártevők leperegnek róla. Bora valóban deep purple, illata szédítő, erdei gyümölcsös és fűszeres, olykor állatos vagy gyógyszeres beütéssel. Melegebb éghajlaton szedres és csokis lesz (csoda, ha olyan népszerű az ausztrál shiraz?), hűvősebb régiókban (Rhône-vidék, vagy éppen Victoria Ausztráliában) inkább fűszeres, málnával és mentával (az sem rossz recept). Mi, ugye kompország vagyunk, de borgeográfiailag nem nyugat és kelet, hanem észak és dél között (technológiailag pedig ó-, és újvilág), így a mi syrah-nkba a syrah és a shiraz jegyek keverednek. A grendmászterek szerint a syrah megdicsőülése az Észak-Rhône-vidéki Hermitage és Côte Rôtie. Ezek a borok tanninos, sötét és szigorú gigászok, amelyeknek illatában a már említett jegyeken túl füst, vadhús és kreozot (bükkfakátrányból nyert karbolsav) jelenik meg. Ez nem mindenkinek jön be. Ausztráliában, különösen a Barossa-völgyben hiperszenzuális, Carte d'Or-szerű borokat készítenek. A Penfolds BIN 28-asa pl. saját jegyzeteim szerint: "Menta és vaníliás gyümölcsgejzír, karibi fekete cseresznye szegfűszeggel, továbbá lakk, szájban puncs." Az Ebenezer Shiraz pedig: "Illata csokoládé, dohány, avar és kávé. Szájban cseresznye, málna és kávé. Lenyűgözően sokrétű, szuperbársonyos tanninnal." Rosszindulatú feltételezések szerint ez már túl szép ahhoz, hogy szőlőből készüljön. A pannon syrah-k legnagyobbika, a 2003-as Bock a Maligán pohárnok-mászterei szerint a következő aromákat tudja felmutatni: szilvalekvár, eukaliptusz, menta, dohány, bőr, kávé és csokoládé, és mindehhez hatalmas test és bársonyos struktúra jár, férfias tanninokkal (ahogy a nagykönyvben meg van írva).

A kővendég

De ha már Don Giovanni, hol a kővendég? Nos, az érési potenciált sokan kétségbe vonják. (Pablo Härri, a Col d'Orcia főborásza, a nyár elején érdeklődött, hogy nálunk milyen a syrah. Azt válaszoltam, hogy pompás. Mire megjegyezte, hogy náluk is pompásan indul, de már fél év után hanyatlani kezd. Azóta sajnos vastagon megtapasztaltuk, hogy ez nem csak Toszkánára igaz. Valami bűzlik a honi syrah körül.) Mivel nálunk a syrah-nak még ott a tojáshéj a fenekén, megalapozott következtetéseket aligha vonhatunk le. De egyelőre a "minél többet, minél hamarabb" fogyasztási taktika látszik nyerőnek.

Haut-Original Syrah nagyágyúk: Gérard Chave, Chapoutier, E. Guigal, Jaboulet, Rostaing, Alain Graillot (2001-es Crozes-Hermitage-a best buy az angol Decanterben (GBP 12.50))

Shiraz nagyágyúk: Peter Lehmann, Wynns Coonawarra, Torbreck, Jim Barry és persze a Penfolds (a Bécsben elérhető márkák közül egyértelműen a Peter Lehmann a nyerő, konkrétan a Shiraz Art Collection 2002, 17 euro, de az Intersparban egy magyar minimálbérért beszerezhető az ausztrál ikon (ők így hívják) Grange is.)

Néhány amerikai nagyágyú (courtesy of Vinography): DeLille 'Doyenne' Syrah, Shafer 'Relentless' Syrah, Alban 'Lorraine', ill. 'Reva' Syrah, Ojai 'Roll Ranch' Syrah (és ne feledkezzünk meg Manfred Krankl, a rögtelen borász Sine Qua Non 'Midnight Oil'-járól sem, ami több teszt szerint is a világ legjobbja!).

Néhány feltörekvő Syrah-régió: Dél-Afrika (elképesztő volumen egyre javuló minőségben), Chile (a Montes Folly volt az úttörő, és máig ő a király (árban is), de már a nyakában liheg a Casa Lapostolle és a Concha y Toro), Argentína és (Jancis Robinson szerint) Svájc! (Én szeretném azt hinni, hogy nekünk is itt a helyünk.)